Szociális alapelvek

Bevezető állásfoglalás

1 A természet világa
2 Az emberi életközösség
3 A társadalmi közösség
4 A gazdasági közösség
5 A politikai közösség
6 A népek közössége

Szociális Hitvallás

A Metodista Egyház története folyamán kezdettől kiáll a szociális igazságosság mellett. Tagjai gyakran állást foglaltak olyan vitatott kérdésekben, amelyek keresztyén meggyőződésüket is érintették. Ebben az értelemben harcoltak már az első metodisták is a rabszolga-kereskedelem, a csempészet és a foglyokkal való szörnyű bánásmód ellen.
1908-ban az Északi Püspöki Metodista Egyház (Methodist Episcopal Church North) először egy ún. Szociális Hitvallást fogadott el. A következő évtizedben a Déli Püspöki Metodista Egyház (Methodist Episcopal Church South) és a Metodista Protestáns Egyház (Methodist Protestant Church) hasonló állásfoglalásokat dolgozott ki. Az Evangéliumi Közösség (Evangelical United Brethren Church) 1946-ban fogadta el Szociális Alapelvek c. nyilatkozatát. A Metodista Egyház (Methodist Church, Methodistenkirche) és az Evangéliumi Közösség (Evangelical United Brethren Church, Evangelische Gemeinschaft) 1968-ban történő egyesülése után négy évvel, 1972-ben fogadta el az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church, Evangelisch-methodistische Kirche) Generálkonferenciája a Szociális Alapelveket, amit azóta rendszeresen kiegészítenek és átdolgoznak.
A Szociális Alapelvek a Generálkonferencia küldötteinek imádságos és megfontolt törekvését fejezi ki arra nézve, hogy állást foglaljon a jelenkor emberének legfontosabb kérdéseiben. A metodista hagyománynak megfelel?en ezt szilárd bibliai-teológiai alapokon teszi. A Szociális Alapelvek a hit által kialakított életvezetésre hív; felvilágosításra és meggyőzésre szolgál. Nem törvény, hanem útmutató, amely az egyház minden tagját arra szólítja fel, hogy imádság és alapos megfontolás után törekedjen a hitének megfelelő cselekedetekre.

Bevezető állásfoglalás

Megerősítjük hitünket Istenben, a mi Teremtőnkben és Atyánkban, Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban és a bennünket vezérlő és oltalmazó Szentlélekben.
Elismerjük, hogy születésünkben és életünkben, halálunkban és az örökkévalóságban egészen Istenre vagyunk utalva. Isten szeretetében elrejtve megerősítjük az élet értékét, és megvalljuk, hogy gyakran vétkeztünk Isten akarata ellen, ahogy azt Jézus Krisztusban kijelentette nekünk. Nem mindig jártunk el felelősségteljesen mindazzal, amit Isten, a Teremtőnk ránk bízott. Gyakran vonakodva, ellenérzésekkel követtük Jézus Krisztust, aki pedig minden embert a szeretet közösségében akar egyesíteni. Bár a Szentlélek elhívott, és képessé tett minket, hogy Krisztusban új teremtéssé legyünk, mégis, egymással való kapcsolatunkban és a Földdel való bánásmódunkban nem úgy éltünk, ahogy Isten népéhez méltó lett volna. Hálát adunk Isten megbocsátó szeretetéért, ami által élünk és megítéltetünk, és megerősítjük hitünket abban, hogy minden egyes ember felbecsülhetetlen érték az Isten szemében. Ezért megújítjuk elkötelezettségünket, hogy hű tanúi leszünk az evangéliumnak, nemcsak a föld végső határáig, hanem mindennapi életünk és munkánk összes területén is.
 

1. A természet világa

1.0 Bevezető gondolatok
Istené az egész teremtettség. Felelősek vagyunk abban, hogy hogyan használjuk, vagy esetleg visszaélünk vele. A víz, a levegő, a talaj, az ásványi anyagok, az energiaforrások, a növények és az állatok, de az egész föld és a világegyetem nemcsak azért vannak, hogy hasznára legyenek az embereknek, hanem hogy vigyázzunk rájuk és óvjuk őket, hiszen mindezek Isten alkotásai. Isten ránk bízta az ő teremtett világát, hogy felelősen igazgassuk és formáljuk. Ezt a kötelességünket a szeretetteljes gondoskodás és tiszteletteljes tevékenység által tölthetjük be.
A gazdasági, politikai, társadalmi és technikai fejlődés hozzájárult a világ népességének növekedéséhez, gazdagabbá és hosszabbá tette életünket. Ehhez a fejlődéshez különösen az ipari társadalmak járultak hozzá, ami azonban a fajok drámai pusztításához, erdők pusztulásához, súlyos emberi fájdalmakhoz, túlnépesedéshez és a természetes és nem-megújuló erőforrásokkal való visszaéléshez és azok kifosztásához is vezetett.
Ez a magatartásmód továbbra is veszélyezteti a teremtett világot, amelyet Isten minden nemzedékre rábízott.
Elismerjük, hogy mint egyház és egyháztagok felelősséggel tartozunk azért, hogy életstílusunkat a gazdasági és politikai, valamint a társadalmi és technikai élet területén sürgősen megváltoztassuk.
Környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve az Isten teremtési rendjével kapcsolatban olyan bánásmódot támogatunk, ami magas életminőséget biztosít mindenki számára.

1.1 Víz, levegő, talaj, ásványi anyagok, növények
Egy olyan környezetvédelmi politika érdekében kívánunk síkra szállni, melynek célja, az ipari melléktermékek és hulladékok csökkentése és ellenőrzése, a mérgező és nukleáris hulladékok keletkezésének lehetőség szerint elkerülése, azok semlegesítésének és biztonságos további feldolgozásának garantálása, a hulladékok elszállítása, a háztartási és egyéb hulladékok megfelelő kezelése, a levegő, a víz és a talaj szennyeződésének elkerülése, és azok tisztításáról és megújításáról való gondoskodás. Kiállunk az őserdők és más természeti kincsek megőrzése és a veszélyeztetett növényfajok védelme érdekében. Támogatunk minden olyan intézkedést, mely a természetes ökoszisztémák megőrzését és regenerálását célozza, és alternatív, vegyszer nélküli megoldásokat fejleszt ki a növénytermesztésben, az élelmiszerek feldolgozásánál és tartósításánál. Követeljük, hogy alkalmazás előtt vizsgálják meg a kémiai anyagok Isten teremtett világára gyakorolt hatását. Követeljük az emberiség javát szolgáló természeti források igazságos használatáról, és a föld, mint élettér, védelméről szóló nemzetközi egyezmény kidolgozását.

1.2 Energiaforrások hasznosítása
Elismerve az emberen kívüli teremtett világban rejlő értékeket, olyan társadalompolitikát támogatunk, amely a világ meglévő energiakészletét ésszerűen és takarékosan használja, és ezért minden olyan energiatermelési módszert csökkent vagy leállít, amely teremtett világunk egészségét, biztonságát, sőt akár jelenlegi vagy jövőbeni létét veszélyezteti. Sürgetjük a rendelkezésre álló energiakincs racionális felhasználását, és a megújuló energiaforrások elsődleges feltárását, hogy a földi élet minőségét megőrizhessük.

1.3 Állatvilág
Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, melyek védelmezik az állatok életét és egészségét, beleértve a házi és haszonállatok, és kísérleti állatok fajuknak megfelelő bánásmódjára, és az állatok levágására vonatkozó szabályozásokat. Bátorítjuk az állatfajok - különösen a kihalással fenyegetettek - megőrzésére vonatkozó igyekezetet.

1.4 Világűr
A világűr általunk ismert és ismeretlen részeivel együtt az Isten teremtése. Ezért - éppúgy, mint a Földet - önmagában is értékesnek kell tekintenünk. Támogatjuk az ismeretek gyarapítását szolgáló űrkutatást, amennyiben az a teremtettség javára történik.

1.5 Tudomány és technika
Isten teremtett világának kutatására irányuló természettudományos munkát legitimnek tartjuk. A természet megfelelő és valóságos leírására vonatkozó igényt jogosnak ítéljük, ameddig az nem kísérel meg kötelező érvényű teológiai kinyilatkoztatásokat tenni. A technikát megfelelő eszköznek véljük Isten természeti világával kapcsolatban, amennyiben az az emberi életfeltételeket javítja, és Isten gyermekeit képessé teszi arra, hogy az Istentől kapott teremtő és alkotó képességüket alkalmazzák és fejlesszék anélkül, hogy az ember és a természet viszonyára vonatkozó erkölcsi meggyőződésünket megsértenék.
Jóllehet elismerjük a tudomány és technika nagy jelentőségét, meggyőződésünk, hogy az emberi megtapasztalások teológiai értelmezései elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük az emberiség helyét a világmindenségben. A tudomány és a teológia egymást inkább kiegészítők, mintsem kölcsönösen kizárók. Ezért bátorítjuk a tudósok és a teológusok közötti párbeszédet, és keressük az ebben való részvétel formáit, amely módot ad az emberiségnek arra, hogy fenntartsa a földi életet és Isten kegyelméből javítsa életminőségét.

1.6 Biztonságos élelmiszerellátás
Támogatunk minden olyan intézkedést, ami alkalmas arra, hogy szavatolja a kifogástalan minőségű élelmiszerekkel való ellátást és az összetevőkről szóló világos tájékoztatást.
Követeljük az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek szigorú felülvizsgálatát, és biológiai biztonsági ellenőrzését. Sürgetjük az élelmiszerekben visszamaradó vegyi anyagok független intézetek általi ellenőrzését.
Követeljük a rovar-, gyom-, és gombairtó szerekkel, állati antibiotikumok, szteroidok vagy hormonok maradványaival, a szemétégető művek és más ipari tevékenységek levegő, víz és talaj által közvetített szennyeződéseivel veszélyes mértékben fertőzött élelmiszerek piacról történő kivonását.
Kérjük minden feldolgozott élelmiszer egyértelmű feliratozását, és a piacra történő bevitele előtt szükséges biztonsági vizsgálatok elvégzését.
Ellenezzük a bio-élelmiszerekre vonatkozó szabványok könnyítését. Olyan gazdaságpolitikát követelnünk, mely támogatja a fenntartható, és biomezőgazdaságba való fokozatos átmenetet.

2. Az emberi életközösség

2.0 Bevezető gondolatok
Isten az embert közösségre teremtette, és csak közösségben tud igazán kibontakozni. Ezért feladatunkhoz tartozik, hogy a közösség új formáit fedezzük fel, azokat szorgalmazzuk és fejlesszük, mert ezek a személyes kiteljesedést szolgálják. Evangéliumértelmezésünk szerint minden egyes ember értékes már azért, mert Isten teremtette és Krisztus szereti őt - tehát nem csak azért, mert valami jelentőset alkotott. Ezért támogatunk minden olyan szociális környezetet, amelyben az emberi életközösség fejlődhet és kibontakozhat.
Mindenkit arra bátorítunk, hogy beszédében is fejeződjön ki a másik ember iránti tisztelet. Az elítélő beszéd (fajra, nemre, nemzetiségre, etnikai háttérre, nemiségre és a fizikai különbözőségre tekintettel) minden tiszteletet nélkülöz és ellenkezik az Evangéliummal.

2.1 A család
A család az az alapvető közösség, amelyben az ember oltalmat és gondoskodást talál, egymás iránti kölcsönös szeretetet és felelősségtudatot, tiszteletet és hűséget tanul. A „család” kifejezés alatt nem csak a két generációból álló szülő-gyermek életközösséget értjük, hanem a fogadott gyermeket vállaló házaspárokat, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, mostoha-családokat és gyermektelen házaspárokat is. Meggyőződésünk szerint az apa és az anya egyaránt felelősek a gyermekek neveléséért és a családi közösségért. Támogatunk minden olyan szociális, gazdasági és egyházi kezdeményezést, amely a családi közösséget megőrizni és erősíteni igyekszik, hogy abban a család minden tagja teljes személyiséggé fejlődhessen.

2.2 Más keresztyén életközösségek
Üdvözöljük a keresztyén életközösségek új formáit. Az egyház sürgető kötelessége, hogy ezeknek a csoportoknak igényeit és óhajait felismerje, és megtalálja azokat a módozatokat, amelyek által nekik, és rajtuk keresztül másoknak is, segítségére lehet.

2.3 A házasság
Megerősítjük a házasság szentségét, amely abban fejeződik ki, hogy egy férfi és egy nő szeretetben személyes odaadásban, kölcsönös támogatásban és hűségben éli közös életét. Hisszük, hogy Isten áldása van a házasságon akkor is, ha az gyermektelen marad. Elutasítunk minden olyan társadalmi normát, amely a házasságban a nőnek más rangot ad, mint a férfinak.

2.4 Válás
Ha a házasfelek annyira eltávolodtak egymástól, hogy a kiengesztelődés mélyreható elemzés és lelkigondozói tanácsadás ellenére is kizártnak tűnik, akkor a válás - bár sajnálatos, de mégis - alternatíva lehet. Az érintetteknek azt ajánljuk, hogy a megegyezés olyan formáit keressék, amelyekben elkerülhető a válási procedúrákban gyakran előforduló veszekedés és kölcsönös kárhoztatás.
Bár a válás a házasság megszűnésének nyilvános kifejezése, mégis fennmaradnak olyan, más jellegű kapcsolatok, amelyek a házasság által jöttek létre: például a gye:mekek nevelésének és támogatásának feladata, vagy egyéb családi kapcsolatok kialakult volta. Követeljük, hogy a kiskorú gyermekek odaítélésére vonatkozó tárgyalásokban a felek őrizzék meg az egymás iránti kölcsönös tiszteletet. Támogatjuk mindkét ill. az egyik szülő készségét a gyermekek iránti felelősségvállalásra. A szülői gondoskodás nem korlátozódhat az anyagi támogatásra, még kevésbé válhat az ellenőrzés, a manipuláció vagy a bosszúállás eszközévé. A meghatározó szempont a gyermek jóléte, boldogulása legyen.
A válás nem zárja ki az újabb házasságot. Bátorítjuk gyülekezeteinket és társadalmunkat abban, hogy a válófélben levőknek, az elváltak és az újraházasodottak családtagjainak legyenek segítségükre, hogy a hívők gyülekezetében Isten jóságát tapasztalhassák meg.

2.5 Egyedülállók
Elismerjük az egyedül élő emberek teljes értékűségét (integritását) és elutasítunk minden olyan magatartást vagy felfogást, amely az egyedül élőket hátrányos helyzetbe hozza, vagy előítéletet fejez ki velük szemben.

2.6 Nők és férfiak
A Szentírás alapján valljuk, hogy a nők és a férfiak egyenértékűek Isten előtt. Elutasítjuk azt a téves felfogást, amely szerint az egyik nem magasabb rendű, mint a másik, hogy az egyik nemnek a másik ellen küzdenie kell, és hogy az egyik nem képviselői csak a másik nem ellenében juthatnak szeretethez, hatalomhoz és elismeréshez. Különösen is visszautasítjuk azt a felfogást, amely szerint Isten az embert tökéletlen lénynek teremtette, amelyik csak a másikkal való közösség által lehet egész.
Felhívjuk a férfiakat és nőket, hogy a hatalmat és a vezetést osszák meg egymással. Tanulják meg annak szabadságát, hogy adjanak és elfogadjanak, hogy teljesekké váljanak, és a másik teljességét tiszteletben tartsák. Mindenki számára keressük annak lehetőségét és megoldását, hogy szeressenek, és szeretetben részesüljenek, hogy keressék az igazságosságot, és meg is tapasztalhassák azt, és képesek legyenek az önálló erkölcsi döntésre. A nemek különbözőségében Isten ajándékát látjuk, amely az emberi tapasztalatok és nézőpontok sokrétegűségét teszi lehetővé. Egyben elhatároljuk magunkat olyan szempontoktól és hagyományoktól, amelyek ezzel az isteni ajándékkal visszaélnek, és az egyik emberi nemet a másikkal szemben sebezhetőbbé teszik.

2.7 Az emberi szexualitás
Isten ajándékának tekintjük a szexualitást, amellyel minden embert megajándékozott. Meggyőződésünk szerint az emberi teljességhez tartozik, hogy Istennek ezen ajándékát az ember elfogadja, és az egyház és a társadalom ezt elismerje. Felszólítunk minden embert, hogy ezzel az adottsággal felelősségteljesen bánjon, - a maga és mások érdekében egyaránt. Meg vagyunk győződve arról, hogy Isten felelősségteljes, elkötelezett és szeretettől vezérelt szexuális magatartást vár el tőlünk. Elismerjük, hogy korlátozott mértékben értjük ezt a komplex ajándékot, és elvárjuk, hogy az orvostudomány a teológia és a társadalomtudományok tudományágai mutassák be, hogy hogyan érthetnénk jobban Istennek eme ajándékát. Az egyháztól pedig elvárjuk az erre irányuló erőfeszítések kezdeményezését és figyelemmel kísérését. Ezen túlmenően feladatunknak tekintjük, hogy az isteni ajándéknak megfelelően a szexualitás felelősségteljes, őszinte és szeretetteljes kifejeződési formáit megtaláljuk.
Bár a szexualitás egyetemes adottság, függetlenül attól, hogy az ember házasságban, vagy azon kívül él, a szexuális kapcsolatokat csak a házasság kötelékében tudjuk elfogadni. A szexualitással vissza lehet élni házasságon belül és ezen kívül is. Elutasítjuk a szexualitásnak minden formáját, amely megsérti az ember méltóságát, és csak azt helyeseljük, amely az emberi méltóságot tiszteletben tartja. A keresztyén magatartással összeegyeztethetetlennek tartjuk azt a szexuális kapcsolatot, amelyben az egyik fél a másikat kihasználja vagy megalázza, vagy partnereit váltogatja. Ezek a gyakorlatok károsak az egyes ember, a család és a társadalmi együttélés szempontjából egyaránt.
Elítéljük az emberi méltóságot megcsúfoló szexuális kizsákmányolás és szexkereskedelem minden formáját. Szigorúbb törvényeket követelünk a szexuális kizsákmányolás ellen, valamint a gyermekek felnőttek általi szexuális megalázása ellen, és támogatjuk azokat a törekvéseket, hogy az elkövetőket jogilag és anyagi vonatkozásban is felelősségre vonják. Szükségesnek tartjuk a gyermekek és fiatalkorúak számára az életkoruknak megfelelő szexuális felvilágosítást, valamint a felnőttek számára felkínált szexuális tanácsadást. Úgy gondoljuk, hogy az egyházaknak megvannak a megfelelő lehetőségeik arra, hogy az ilyen felvilágosításban hatékonyan részt vegyenek. Olyan rendelkezéseket követelünk, amelyek a gyerekeket megvédik a szexuális visszaélésektől, és lelkigondozói tanácsadást sürgetünk azok számára, akik ennek áldozatául estek. Határozott álláspontunk, hogy senkinek nemi hovatartozása, családi állapota, életkora vagy szexuális irányultsága nem lehet ok arra, hogy emberi vagy állampolgári jogaiban korlátozzák. Elkötelezzük magunkat minden ember felé való szolgálatra. A homoszexuális emberek Isten előtt nem kisebb értékűek, mint a heteroszexuálisok. Az emberi kiteljesedésért folytatott küzdelmében minden embernek szüksége van az egyház szolgálatára és útmutatására, és a közösség lelki és érzelmi gondoskodására, amely elősegíti az Istennel, másokkal és önmagunkkal való megbékélő kapcsolatot. Jóllehet nem helyeseljük a homoszexualitás gyakorlatát, és összeegyeztethetetlennek tartjuk azt a keresztyén tanítással, megerősítjük, hogy Isten kegyelme mindenki számára elérhető. Kérjük gyülekezeteinket és családjainkat, hogy ne vessék ki maguk közül homoszexuális tagjaikat és barátaikat. Elkötelezzük magunkat a minden ember felé való szolgálatra.

2.8 Szexuális túlkapások
Hisszük, hogy az emberi szexualitás Isten ajándéka. A szexuális túlkapás minden formája visszaél ezzel az ajándékkal. Szexuális túlkapás alatt értünk minden olyan nem kívánt szexuális megnyilvánulást vagy magatartást, szóban vagy tettben, amelyet az érintett fél megalázásként, megfélemlítésként vagy zaklatásként él meg. A szexuális túlkapás egy kialakult hatalmi pozícióval él vissza, és ily módon alig van köze a szexualitáshoz. A másik nemű ember hátrányos megkülönböztetése által ellenségesség terheli meg a munkahelyi kapcsolatokat. A szexuális túlkapások megrontják a rendezett munkahelyi légkört, és méltánytalan, szorongató és sértő viszonyokat alakítanak ki a társadalomban. A nem kívánt szexuális figyelem helytelen és diszkriminatív. A szexuális túlkapás akadályozza az egyház erkölcsi téren végzett misszióját. Meghiúsítják az egyenlő lehetőségekre való törekvést és a férfiak és nők közötti kölcsönös tiszteletet.

2.9 Erőszak és visszaélések a családban
A családban szóban, pszichésen vagy fizikailag, szexuálisan alkalmazott erőszak megkárosítja az emberi közösséget. Bátorítjuk az egyházat, hogy az áldozatoknak nyújtsanak oltalmat, tanácsadást és segítséget. Bár mindennemű visszaélést elutasítunk, meggyőződésünk szerint az elkövetőknek is Isten szabadító szeretetére van szükségük.

2.10 Terhességmegszakítás
Az élet kezdete és vége az emberi létünk Istentől meghatározott határpontjai. A halál időpontját mindazáltal néhányan bizonyos mértékig eddig is befolyásolni tudták; most azonban annak a megdöbbentő lehetősége is az ember kezébe került, hogy döntsön a születés időpontja felől, vagy hogy egyáltalán megszülessen-e valaki e világra. Az anyaméhben fejlődő emberi élet szentsége iránti tiszteletből vonakodunk az abortusz helyeslésétől. Ugyanilyen kötelességünk azonban az is, hogy az édesanya életének szentségére és javára tekintettel legyünk, aki számára a nem kívánt terhességből súlyos károk keletkezhetnek. A korábbi keresztyén tanítással való egyetértésben felismerjük az „életet életért” tragikus konfliktusának lehetőségét, amely esetben a terhességmegszakítás lehetőségét egy szakszerű orvosi eljárás keretében indokoltnak tartjuk. Az abortusz azonban semmiképpen sem lehet a születésszabályozás eszköze. Minden esetben elutasítjuk a születendő gyermek nemének megválasztása szempontjából végzett abortuszt. A terhesség-megszakítást a terhesség későbbi szakaszában megengedhetetlennek tartjuk, és követeljük ennek a gyakorlatnak a megszüntetését, kivéve, ha az édesanya élete veszélyben van és más orvosi eljárás nem elérhető, vagy az élettel összeegyeztethetetlen súlyos, végzetes rendellenességek esetén. Felkérjük minden keresztyén testvérünket, hogy imádkozva gondosan mérlegelje, hogy milyen körülmények között igazolható a terhesség megszakítása. Egyházunk feladatához tartozik, hogy a jövőben is segítségére legyen, és tanácsadással szolgáljon mindazoknak, akik megszakították terhességüket, vagy terhességük miatt válságban vannak, illetve gyermeket szülnek. A keresztyén lelkiismeret számára a különböző törvények és rendeletek nem nyújthatnak kielégítő eligazítást. Ezért a terhesség megszakításra vonatkozó döntést csak gondos mérlegelés és imádság, az érintettekre kiterjedő orvosi, lelkigondozói és minden területre vonatkozó tanácsadás után lehet meghozni.

2.11 Örökbefogadás
A gyermekeket Isten ajándékaként kell elfogadnunk és befogadnunk. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha a születés körülményei vagy a családi helyzet megnehezíti a gyermek felnevelését. Támogatásunkról biztosítjuk azonban azokat a családokat is, amelyek kétségbeesésükben, de a reménység és a szeretet alapján imádságos szívvel arra határozzák el magukat, hogy örökbe adják gyermeküket. Támogatjuk azokat a szülőket is, akik egy gyermek örökbefogadását óhajtják, és ha a körülmények igazolják az örökbefogadást, támogatjuk a megfelelő jogi eljárások igénybevételét. Az egyház vegye gondjába a biológiai szülőket, az örökbefogadó szülőket és a gyermeket is. Osztozzon örömükben és szomorúságukban, és legyen gondja a gyermeknek a keresztyén közösségben történő szeretetteljes nevelésére.

2.12 Emberhez méltó halál és a haldoklókkal való törődés
Támogatjuk az orvostudományt a betegségek megelőzésére, és olyan kezelések kifejlesztésére tett erőfeszítéseiben, melyek az értelmes emberi élet meghosszabbítására irányulnak. Az élet Isten ajándéka, ezért a haldoklóról való gondoskodás szolgálatunk része. A halálos betegségek lefolyásának elnyújtására szolgáló orvosi eszközök igénybevétele felelősségteljes mérlegelést igényel, hogy az életfenntartó kezelések mikor segítenek valóban, és mikor érik el korlátjaikat. Nincs erkölcsi, vagy vallási kötelezettség ezek használatára akkor, amikor csak indokolatlan terhet jelentenek, vagy csak meghosszabbítják a haldoklás folyamatát. A haldoklónak, és családjának szabadsága van arra, hogy ne folytassák a kezeléseket, amikor az már nem a beteg javára van.
Elfogadjuk a haldokló, az orvosok, a család és barátok nehéz, gyötrelmes körülmények között meghozott személyes és erkölcsi döntéseit. Hangsúlyozzuk, hogy a haldokló által hozott döntések az érintettekkel együtt megfontoltan és imádságos lelkületben történjenek orvosi, lelkigondozói és más megfelelő tanácsadás igénybevételével.
Az egyház és a társadalom kötelessége, hogy gondos ápolást, a fájdalmak csökkentését, emberi közelséget és lelki támogatást nyújtson a haldoklónak a halálra való nehéz felkészülésben akkor is, ha ő már lemondott az életéről.

2.13 Öngyilkosság
Hisszük, hogy az emberi életet nem szabad öngyilkossággal megszüntetni. Ezért az egyház kötelessége mindent megtenni azért, hogy az emberek szükséghelyzeteikben megfelelő lelkigondozói, pszichológiai és orvosi segítséghez jussanak. Ez a kilátástalanság érzetének, az önértékelési zavaroknak, a depresszív folyamatoknak és az önpusztítás belső kényszereinek esetére is vonatkozik.
Azt szorgalmazzuk, hogy az egyház mindenek előtt lelkipásztorainak továbbképzésében nyújtson szakmai segítséget ahhoz, hogy az öngyilkosság problémaköre bibliai, teológiai és etikai szempontból, valamint társadalmi, pszichológiai és orvosi tekintetben is könnyebben felismerhető és megközelíthető legyen.
Az öngyilkosságról alkotott bárminemű értékítélet fölött áll annak bizonyossága, hogy semmi - még az önmagunk által előidézett halál sem - szakíthatja el az embert az Isten szeretetétől (Róm 8.38k).
Ezért helytelenítjük azoknak bárminemű elítélését, akik elvetették életüket. Az érdekeltek vagy családtagjaik megbélyegzése semmiképpen sem igazolható.
A lelkipásztorokat arra buzdítjuk, hogy igehirdetéseikben és tanításaikban foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Nyújtsanak folyamatosan lelkigondozást az öngyilkosságban veszélyeztetetteknek, a túlélőknek, családtagjaiknak, valamint azoknak a családoknak, akik öngyilkosság miatt veszítették el valamely szerettüket, és igyekeznek letörölni magukról az öngyilkossághoz fűződő nyomasztó megbélyegzést.
Az öngyilkossághoz való segítségnyújtást elutasítjuk. Elhatároljuk magunkat az aktív halálba segítésnek minden ajánlatától, különösen, ha ezt azon foglalkozási csoportok tagjai teszik, akiknek az életet kellene szolgálniuk.

3. A társadalmi közösség

3.0 Bevezető gondolatok
Azok a jogok és privilégiumok, amelyeket a társadalom biztosít tagjainak, vagy amelyeket megvon azoktól, jelzik, hogy egyes személyek vagy csoportok milyen tekintéllyel bírnak abban a társadalomban. Ezzel szemben Isten előtt minden ember azonos értékű. Ezért mi egy olyan társadalom érdekében munkálkodunk, amelyben minden egyes ember értékét elismerik, megőrzik és megerősítik. Támogatjuk minden embernek a megfelelő lakásra, képzésre, munkára, egészségügyi ellátásra és jogi támogatásra, valamint az erőszakkal szembeni védelemre vonatkozó alapvető jogát. Elítéljük a gyűlölet vagy az erőszak megnyilvánulásait az egyén, vagy csoportok ellen faji, etnikai, nemi, szexuális beállítottság, vallási meggyőződés, vagy gazdasági helyzetük miatt.

3.1 A fajok és etnikai csoportok jogai
A rasszizmus egy bizonyos fajhoz tartozó emberek felett gyakorolt hatalom összekapcsolása egy olyan értékrenddel, amely a többségi (domináns) faj természetes erőfölényéből indul ki. A rasszizmus személyes és intézményesített formában fordulhat elő. A személyes rasszizmus olyan egyéni megnyilatkozásokban, beállítottságban vagy viselkedési formákban jut kifejezésre, amelyek elismerik a rasszista értékrend tartalmát, előítéleteit, és kiállnak azok előnyei mellett. Az intézményesített rasszizmus egy olyan társadalmi rend része, amely hallgatólagosan vagy nyíltan támogat rasszista értékeket.
A rasszizmus szétrombolja és meggátolja Krisztusban való növekedésünket, mert egyértelműen ellentmondásban van az Evangéliummal. A fehérek számára igazságtalanul olyan kiváltságokat és előnyöket biztosítanak, melyeket a színesbűrűektől megtagadnak. Ezért a rasszizmust bűnnek tartjuk, és vele szemben elismerjük minden ember értékét. Örülünk azoknak az értékeknek, amelyekkel a különböző etnikai csoportok történelmük és kultúrájuk által életünket gazdagítják. Minden faji és etnikai kisebbséget és elnyomott embert arra buzdítunk, hogy erősítsék öntudatukat, amely segíti őket abban, hogy a társadalom tagjaiként megkövetelhessék az őket megillető egyenlő jogokat. A társadalom és egyes csoportok kötelességének tekintjük, hogy a faji és etnikai kisebbségek hosszantartó és szisztematikus szociálisan hátrányos megkülönböztetését megszüntessék. Ezen túlmenően ragaszkodunk ahhoz, hogy ezen kisebbségek számára biztosított legyen az esélyegyenlőség joga, tekintettel a munkahelyre és az ottani előmenetelre, nevelésre és képzésre, lakás bérlésére vagy megvásárlására, közintézmények igénybevételére, hitelek, pénzügyi kölcsönök és kockázati tőkéhez való hozzájutásra, és vezető beosztás elérésére társadalmunk minden területén. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek elősegítik az egyházban és a társadalomban az egyenlőtlenségek és a diszkriminatív gyakorlatok kiküszöbölését.

3.2 A vallási kisebbségek jogai
A civilizáció történetében gyakran üldöztek más vallású embereket. Olyan intézkedéseket és magatartási szabályokat követelünk, amelyek biztosítják azt, hogy minden vallási csoport hitét, jogi, politikai vagy gazdasági elnyomás nélkül gyakorolhassák. Kifejezetten elítéljük a vallási türelmetlenség (intolerancia) mindennemű nyílt és rejtett formáját, mindenek előtt azok terjesztését a médiák útján. Minden vallás és annak tagjai jogot formálhatnak arra, hogy jogi, gazdasági és szociális diszkriminációval szemben védelemben részesüljenek.

3.3 A gyermekek jogai
A gyermekeket régebben gyakran szüleik tulajdonának tekintették, ma azonban önálló embernek számítanak, akiknek jogaiért a felnőttek és a társadalom egésze különös felelősséggel tartozik. Ezért támogatjuk az olyan iskolarendszerek és nevelési módszerek továbbfejlesztését, amelyek elősegítik minden gyermek személyiségének teljes kibontakozását. Minden gyermeknek joga van arra, hogy a legjobb pedagógiai módszereknek és ismereteknek megfelelően jó nevelésben részesüljön, beleértve a fejlettségének megfelelő szexuális felvilágosítást is. A keresztyén szülők és nevelők az egyházzal együtt felelősek azért, hogy a gyermekek a keresztyén etikának megfelelő szexuális nevelésben részesüljenek, beleértve a házasságban a hűséget, az egyedüllétben pedig az önmegtartóztatást. Ezen túlmenően a felnőttekhez hasonlóan a gyermekeknek joguk van táplálkozásra, lakásra, ruházkodásra, egészségügyi ellátásra és lelki jólétre. Ezek a jogok szüleik és nevelőik magatartásától függetlenül megilletik őket. Kiemelten fontos, hogy a gyermekek gazdasági, testi vagy szexuális kizsákmányolással illetve visszaéléssel szemben védelemben részesüljenek.

3.4 A fiatalkorúak és a fiatal felnőttek jogai
A fiatalkorúak és a fiatal felnőttek gyakran nehezen tudnak a társadalomba felelősségteljesen beilleszkedni. Ezért olyan intézkedéseket szorgalmazunk, amelyek elősegíti a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek bevonását a döntési folyamatokba, valamint megakadályozzák a velük szembeni diszkriminációt és kizsákmányolást. Fontos, hogy a fiatalkorúaknak és a fiatal felnőtteknek képességeiknek megfelelő munkalehetőségeket kínáljanak fel.
 
3.5 Az idősek jogai
Egy olyan társadalomban, amelyben a fiatal életkor nagy értéket képvisel, az idős embereket gyakran elszigetelik a társadalmi élettől. Olyan szociális intézkedéseket támogatunk, amelyek az idős embereket a társadalmi élet egészébe integrálják. Amihez hozzátartozik a megfelelő ellátás jövedelem, diszkriminációmentes munkavállalási lehetőség, képzési és ellátási lehetőségek, megfelelő orvosi ellátás és lakáslehetőség a fennálló közösségeken belül. Olyan intézkedéseket és programokat szorgalmazunk, amelyek biztosítják az idős emberek - különösen a nők és a külföldi állampolgárok - számára az emberi közösség minden tagját megillető megbecsülést és méltóságot. Sürgetjük továbbá, hogy a munkáltatók nagyobb figyelmet fordítsanak a megfelelő nyugdíjrendszer kialakítására, melyben gondoskodnak a túlélő házastársról.

3.6 A nők jogai
A nők és a férfiak az együttélés minden területén ugyanazon értékkel bírnak és azonos jogokkal rendelkeznek. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a családban, az egyházban és a társadalomban - mind az önkéntes, mind a fizetett állásokban - megszűnjenek a nemekhez kötődő megkülönböztető beidegződések. Azonos bánásmódot követelünk a nők számára a munkavállalás, a feladatmegosztás, az előléptetés és a díjazás terén. Aláhúzzuk annak fontosságát, hogy az egyházi élet minden szintjén a nők vezető beosztást tölthessenek be, és arra buzdítjuk a felelős testületeket, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsák a nők részvételét. Támogatjuk olyan rendelkezések megalkotását, amelyek elősegítik az egyenjogúság hiányának és a diszkriminatív magatartásnak megszüntetését az egyházban és a társadalomban. Ha a házastárs is dolgozik, kifejezetten kérjük a munkaadókat, hogy egy tervezett elhelyezésnél megfelelő körültekintéssel járjanak el.

3.7 A sérült emberek jogai
Minden ember Isten családjának teljes értékű tagja. Megerősítjük az őket illető helyet mind az egyházban és a társadalomban. Kijelentjük, hogy az egyház és a társadalom felelősségteljes szolgálattal tartozik minden ember felé, beleértve a szellemi, a testi és/vagy a lelki sérülteket is. Ők azok, akik korlátozott képességeik, megjelenésük és mozgásuk terén jelentkező eltéréseik, kommunikációjuk módja, beszédértési képességeik és emberekkel való kapcsolataik nehézsége miatt olyan problémákba ütköznek, amelyek őket magukat vagy családjukat megakadályozzák abban, hogy korlátozás nélkül részt vegyenek a gyülekezet és a nyilvánosság életében. Felszólítjuk az egyházat és a társadalmat, hogy ismerjék fel és hasznosítsák a sérült emberek adottságait, hogy ezáltal teljes mértékben beépülhessenek a társadalomba, valamint biztosítsanak a sérült emberek részére rehabilitációs programokat, gondozást, foglalkoztatást, képzést, valamint megfelelő lakás- és szállítási lehetőségeket. Felhívjuk az egyházat és a társadalmat, hogy védelmezzék a sérült emberek polgárjogait.

3.8 Szexuális irányultságtól függetlenül minden embert azonos jogok illetnek meg
Az alapvető emberi jogok és a polgári szabadság minden embert megillet. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a homoszexuális emberek részére is biztosítva legyenek. Tisztán jogi kérdésnek tekintjük az olyan jogos követeléseik védelmét, mint az anyagi eszközök megosztására, nyugdíjra, gyámságra, kölcsönös meghatalmazásra, és egyéb, tipikusan a szerződéses viszonyra alkalmazott jogokra vonatkozik, beleértve a megosztott felelősségre, kötelezettségre és hozzájárulásra, valamint a törvény előtti egyenlő védelemre szóló jogot. Ezen kívül támogatjuk a homoszexuálisok elleni erőszak és más formájú erőszakos korlátozások megszüntetésére irányuló törekvéseket. Kötelezzük magunkat, hogy felemeljük szavunkat a homoszexuálisokkal szembeni erőszak ellen, és ezen személyek háttérbe szorítása ellen.

3.9 A Föld népessége
Mivel az egész világra kiterjedő népességnövekedés fokozott mértékben veszi igénybe a táplálék, természeti kincsek és vizek készletét, és ezáltal növeli a nemzetközi feszültségeket, elkerülhetetlenül szükséges az, hogy csökkenjen a jómódúak erőforrás-felhasználása és a jelenlegi népességszám-növekedés. Minden ember kötelessége, hogy a gyermekvállalásra vonatkozó döntéseinek az egész emberi közösségre való kihatásait figyelembe vegye, és szükséges, hogy hozzájusson azokhoz az ismeretekhez és eszközökhöz, melyekkel a termékenység korlátozható, beleértve az önkéntes sterilizálást is.
A népesség számának stabilizálását szolgáló programokat azonban bele kell illeszteni a gazdasági és szociális fejlődés környezetébe. Ehhez hozzátartozik a természeti források méltányos használata és ellenőrzése, a nők helyzetének javítása minden kultúrában, valamint mindenki számára az emberséges mértékű gazdasági biztonság, egészségügyi ellátás és műveltség. Ellenzünk mindenféle kényszerített abortuszt és sterilizálást.

3.10 Alkohol és más kábítószerek
Megerősítjük régi álláspontunkat az alkoholtól való tartózkodás támogatására, melyet Isten szabadító szeretetéről szóló hiteles bizonyságtételnek tekintünk. Támogatjuk az illegális kábítószerektől való tartózkodást. Mivel az alkohol és az illegális kábítószerekkel való élés a bűnözés, betegségek, halálesetek és a családok szétesésének fő oka, támogatjuk az ezek használatától való tartózkodást bátorító felvilágosító programokat.
Emberek milliói tesznek tanúbizonyságot a terápiás kezelésben használt kábítószerek jótékony hatásáról, és ugyanígy milliók szólnak a drogokkal való visszaélés ártalmas következményeiről. Bátorítjuk a bölcs döntések meghozatalát a hasznos és káros készítmények és recept nélkül kapható szerek hozzáférhetőségére vonatkozóan. Szorgalmazzuk, hogy ezek használatáról és a velük való visszaélés következményeiről átfogó információ legyen elérhető mind az orvosok, mind a betegek számára. Támogatjuk a narkotikumok kereskedését és terjesztését szabályozó törvények szigorú betartását. Támogatjuk azokat a szabályozásokat, melyek megvédik a társadalmat a kábítószer-élvezőktől ott, ahol kimutatható és egyértelmű szociális veszély van jelen. A drogfüggők és családtagjaik nagyon rászorulnak a kezelésre, rehabilitációra, és folyamatos, életmódváltozással járó gyógyulásra. A szerekkel való élést egy mélyen gyökerező rendellenesség tünetének kell tekinteni, amelyre orvoslást kell keresni. Elkötelezzük magunkat a függőségben szenvedők és családtagjaik segítésére, hogy szabadulást találjanak Jézus Krisztusban, hogy megtalálják a kezelés, a folyamatos tanácsadás, és a társadalomba való visszailleszkedés lehetőségét.

3.11 Dohányzás
Valljuk a hagyományaink szerinti nagyfokú személyes fegyelmezettséget és szociális felelősségérzetet. Tekintettel arra az egyértelműen bizonyított tényre, hogy az elszívott és a felszippantott dohány az emberek minden korcsoportjában egészségük végzetes károsodásával jár, a dohánytól való teljes mértékű tartózkodást javasoljuk. Erőteljesen szorgalmazzuk, hogy minden nevelési és kommunikációs lehetőségeinket használjuk ki a dohányzástól való tartózkodás segítésére. Támogatjuk továbbá - a passzív dohányzás káros hatásai miatt - a nyilvános helyiségekben és a munkahelyen bevezetett dohányzási tilalmat.

3.12 Orvosi kísérletek
Sok ember testi és lelki egészségét az orvostudomány felfedezései révén jelentős mértékben javítani lehet. Sürgető szükséget jelent azonban az, hogy a kormányok és az egészségügyi szakmai szervezetek az általános orvosi kutatásokra vonatkozó szabvány rendelkezéseinek gondosan érvényt szerezzenek, átlátható etikai követelményeknek rendeljék alá, és hogy az új gyógymódok és gyógyszerek embereken való kipróbálása során biztosított legyen a szigorú ellenőrzés. A szabvány megköveteli, hogy a kutatók embereket csak akkor vonhatnak be kísérleti személynek, ha ehhez megkapták az érintettek teljes, tudatos és önkéntes beleegyezését.

3.13 Szervátültetések
A szervátültetés és a szervek adományozását a felebaráti szeretet és az áldozatkészség cselekedetének tekintjük. Látjuk a szerv- és szövetadományozás életet megtartó hatásait, és minden embert arra buzdítunk, akik ehhez megfelelő helyzetben vannak, hogy szervadományozókká (donorokká) válva szükségben levőknek szeretetben szolgáljanak. Szükséges azonban, hogy ez olyan körülmények között történjen, amelyben az elhalt és az élő donorok, de ugyanúgy a szervet befogadók is megfelelő méltóságban részesüljenek, és olyan dokumentálás történjen, amely gondosan megakadályozza a donorok és családtagjaik számára a visszaélést.
 
3.14 Géntechnológia
Az emberiségnek Isten teremtett világával szembeni felelőssége azt követeli meg tőlünk, hogy a genetikai kutatás és technika lehetőségeivel gondosan bánjunk. Olyan géntechnológia alkalmazásával értünk egyet, amely az alapvető egészségügyi, környezetvédelmi és élelmiszerellátási szükségleteknek megfelel. Ellenezzük az emberek klónozását, és a meg nem született gyermek nemének genetikai manipulálását.
A géntechnológiának az életre gyakorolt hatása miatt hatékony irányelveket és nyilvános ellenőrzést követelünk meg, amely védelmet jelent ezen technológiákkal való mindennemű visszaéléssel szemben - beleértve a politikait és katonait is. Ugyanakkor azt is szem előtt tartjuk, hogy az óvatosan és jó szándékúan alkalmazott géntechnológia is járhat váratlan és káros következményekkel. A bizonytalan hosszú távú hatások miatt elutasítjuk azokat a genetikai gyógymódokat, amelyek örökletes változásokat idéznek elő (csírapálya-terápia) és az emberi magzatok klónozását is.
A humán génterápiának, amely nem idéz elő örökletes változásokat (szomatikus terápia), a betegségek okozta szenvedések enyhítésére kell korlátozódnia. Elutasítjuk az olyan géntechnikai beavatkozásokat, amelyek eugenetikus irányultságúak, és amelyek nagyobb számú embrió előállítását szolgálják. Az egyes személyek és családjaik genetikus információit titokban kell tartani és azok szigorúan bizalmasan kezelendők, hacsak az érintett személyek vagy azok családjai kifejezetten és önkéntesen lemondanak a titoktartás fennállásáról, vagy pedig a genetikai információk gyűjtését és felhasználását egy törvényes végzés rendeli el.

3.15 Egészségügyi ellátás
Egészség alatt azt az állapotot értjük, amikor fizikailag, lelkileg, szociálisan és szellemileg jól érezzük magunkat. Az egészség védelmét és ápolását nyilvános köz- és személyes feladatnak tekintjük. Az egészségügyi ellátást alapvető emberi jognak tekintjük. A 146. zsoltár olyan Istenről beszél, aki „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. Az Úr megnyitja a vakok szemeit.” Igazságtalanságot jelent az, ha egyes embereket megakadályoznak abban, hogy részesüljenek a fizikai jó érzés állapotából vagy a teljes körű közösségi életben való részvételből.
Minden embert arra bíztatunk, hogy egészséges életmódot folytasson. Az egészség szempontjából fontosak: a megelőző egészségügyi ellátás, az egészségre nevelés, élet és munkakörülmények, helyes táplálkozás és biztonságos lakáskörülmények. Ezért hangsúlyozzuk a kormányzat felelősségét: gondoskodjon arról, hogy minden ember elérhesse azt, ami egészsége szempontjából fontos.

3.16 A vidéki élet
Támogatjuk azon személyek és családok élethez és jóléthez való jogát, akik földművelőként, mezőgazdasági munkásként, kereskedőként, szabad foglalkozásúként a városoktól távol és az agglomerációs körzeteken kívül élnek. Úgy gondoljuk, hogy kultúránk elszegényedik, és embereinket megfosztják egy ésszerű életstílustól, ha a kisvárosokban vagy vidéki körzetekben az élet nehézzé vagy lehetetlenné válik.
A vidéki élettér fejlesztése adott esetben azt is jelentheti, hogy a földet fel kell szabadítani nem mezőgazdasági hasznosítás céljára is. Azokban az esetekben azonban fellépünk a szántóföld nem mezőgazdasági célú hasznosítása ellen, ha arra más területek rendelkezésre állnak. Ezen túlmenően bátorítjuk azokat a célkitűzéseket, melyek hasznos programokkal az arra alkalmas területeket mezőgazdasági hasznosításban vagy művelésből kivonva, szabad területként fenntartsanak. Támogatjuk azokat a társadalmi és magán törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági családi vállalkozásokat az iparszerű mezőgazdaság elé helyezik, és amelyek szerint az ipari létesítményeket nem a vidékies jellegű körzetekbe telepítik.
A mobilitás és a technológia további növekedése a korábban homogén népességgel rendelkező kisebb települések számára azt eredményezte, hogy most különböző vallású és életvitelű lakosság együttese él itt. Habár ezt sokszor fenyegetésként vagy a közösségi élet veszteségeként élik meg, ugyanakkor e helyzetben lehetőséget is látunk arra, hogy kövessük azt a bibliai felszólítást, amely meghív a társadalmi közösségi életbe.
Ezért arra bátorítjuk a kisebb városokat, falvakat és azok lakóit, hogy a teljes lakossággal maradjanak kapcsolatban, és ajánlják fel egymásnak a jó kapcsolatokat, a gondoskodást, kibékülést és a kölcsönös segítségnyújtást. Jó lenne, ha a vezető funkciókat közösen gyakorolnák, e célból a különböző képességeket mozgósítanák, a kölcsönös bizalmat építenék, minden embert egyedi, értékes személyiségnek tekintenének, és így valósítanák meg Istentől kapott békességet a világban.

3.17 A fenntartható mezőgazdaság
Ahhoz, hogy a világ lakóinak élelmiszerszükségletét kielégíthessük, olyan mezőgazdasági rendszert kell teremtenünk, amely fenntartható módszereket alkalmaz, tekintettel van az ökoszisztémákra és biztosítja a mezőgazdaságban foglalkoztatott emberek megélhetését.
Olyan művelési formákat támogatunk, amelyek fenntartják és javítják a talaj természetes termőképességét, védik a növényi és állatfajok sokszínűségét, a regionális struktúrákhoz és viszonyokhoz illeszkednek, és lehetővé teszik azt, hogy a haszonállatokkal humánusan bánjanak, és életfeltételeik a természetes viszonyaikhoz a lehető legközelebb álljanak.
Egy olyan hatékony mezőgazdasági rendszerre törekszünk, amelyben a növénytermesztés és állattenyésztés során tekintettel vannak a természetes körforgásra, energiát takarítanak meg és a vegyi anyagok felhasználását minimálisra csökkentik.
A fenntartható mezőgazdaság megköveteli, hogy világméretekben megvizsgálják a mezőgazdasági termelőrendszerek kihatását a regionális és globális élelmiszer- és nyersanyagtermelésre, az állatfajok és a növények sokféleségének megőrzésére, valamint a kulturtájak megóvására és fejlesztésére. Olyan technológiai és biológiai fejlesztésekre van szükség, melyek a fenntarthatóságot segítik, és figyelembe veszik az ökológiai következményeket.
A mezőgazdasági termékekkel folytatott világkereskedelemnek tisztességes feltételek és árak alapján kell történnie.  Az áraknak fedezniük kell az fenntartható termelési módszerek költségeit, valamint az ökológiai károk valóságos költségeit is.
Megállapítjuk, hogy a mezőgazdasági termelés, kereskedelem és feldolgozás terén nagyfokú koncentráció alakult ki. Az élelmiszer-előállítás fokozódó mértékben néhány kézben összpontosul. Ez a folyamat éberségre és cselekvésre szólít fel, hogy ne kerüljön veszélybe a szociális igazságosság.
Felszólítjuk az agrárgazdaságot, hogy tartsa be az emberi jogokat a mezőgazdaságban foglalkoztatott minden emberrel szemben, akiknek becsületes munkáért tisztességes bér jár.
Felszólítjuk egyházunkat is, hogy etikusan foglaljon állást az élelmiszer-beszerzés és az élelmiszert előállító emberek helyzete kérdésében.

3.18 A városi élet
A városok, elővárosaikkal együtt egyre több ember életterévé váltak. Ez az urbánus tér sokaknak számos gazdasági, képzésbeli, szociális és kulturális lehetőséget kínál; mások számára viszont elidegenedéshez, szegénységhez és elmagányosodáshoz vezet. Egyházként lehetőségünk is van arra, de felelősek is vagyunk azért, hogy közreműködjünk a városi élet jövőjének kialakításában. Átfogó programok szükségesek a szociális tervezés és az átalakítás terén annak érdekében, hogy nagyobb fokú emberiességet tudjunk belevinni a városi életbe. A keresztyéneknek minden intézkedés - ide értve a gazdaság és a közélet fejlesztését, az új városrészek építését, és a város szanálásának kérdéseit is - a szerint kell megítélniük, hogy mennyiben őrzik meg és fejlesztik az emberi értékeket, mennyiben biztosítják a polgárok személyes és politikai részvételét, és mennyiben teszik lehetővé a különböző fajokhoz, kor- és jövedelmi csoportokhoz tartozó személyek számára az együttélést. Üdvözöljük a várostervezők mindazon törekvését, amelyek ezen szempontokat tervezési munkájuk középpontjába állítják. Úgy kell együttműködnünk a városok fejlesztésének alakításában, hogy megfeleljen az áttekinthető közösségek iránti emberi igénynek. Egyidejűleg arra kell biztatni a kisebb közösségeket, hogy vállaljanak felelősséget a teljes városi közéletért, és ne húzódjanak vissza abból.

3.19 A médiákban megjelenő erőszak és a keresztyén értékek
Naponta nyilvánvalóbbá válik a médiák (mindenek előtt a filmek, a televízió és a számítógépes hálózatok) példanélküli befolyása, amelyet társadalmunkban a keresztyén és humanista értékrendre gyakorolnak. Elutasítjuk az emberek méltatlan ábrázolását a médiákban és a szenzációéhség kielégítésére irányuló megjelenítéseket a szórakoztató- és hírműsorokban. Ezek a praktikák sértik az emberi méltóságot, sértik Krisztus és a Biblia tanításait. A metodista keresztyéneket - más felekezetekben lévő testvéreikhez hasonlóan - figyelmeztetni kell arra, hogy a tömegkommunikációs eszközök gyakran aláássák a keresztyén igazságokat, amennyiben a szabados életvitelt dicsőítik, és részletekbe menően ábrázolnak erőszakos cselekményeket. Ahelyett, hogy a közönségüket az élet szentségén alapuló életmódra bíztatnák és ösztönöznék, a szórakoztatóipar gyakran ennek ellenkezőjét támogatja: az erőszak, a hatalommal való visszaélés, a kapzsiság és istentelenség cinikus képét mutatja be; gyakran a családról is gúnyosan beszél. A médiákat felelőssé kell tenni a társadalmunkban, napjainkban észlelhető értékrombolásban való részvételükért. A médiában sokan közömbösek maradnak ebben a kérdésben, inkább csak reflektálnak, mintsem befolyásolják a társadalmat. Az emberek érdekében a keresztyéneknek együtt kell munkálkodniuk, hogy feltartóztassák a morális értékek széthullását.
Kívánatos lenne, hogy a szülők a gyülekezetben háttértámogatást kapjanak gyermekeik nevelésére és a velük való foglalkozásra, a rádió, televízió, film és internet helyes használatával kapcsolatosan.
Arra biztatjuk a gyülekezeteket, a szülőket és egyes személyeket, hogy tiltakozzanak olyan producerek és pénzügyi támogatók ellen - egészen a velük szembeni bojkottig - , akik adásaikban gátlástalanul ábrázolják az erőszakot és az értékromboló szexualitást. Bátorítjuk az embereket arra, hogy tiltakozzanak az ilyen műsorok céges támogatói ellen azzal, hogy nem forgalmazzák, és nem vásárolják termékeiket.

3.20 Az Internet
Az Internet és az egyéb elektronikus eszközök gyors fejlődése az egész világon radikálisan megváltoztatta az emberek egymással való kommunikációjának módját és formáját.
Az Internet pozitív lehetőségei állandóan bővülnek: a felnőttek és a gyermekek egyaránt, mindenütt kapcsolatot tudnak létesíteni a magukhoz hasonlókkal, világméretű tudásanyaghoz tudnak hozzáférni a célból, hogy szellemi képességüket fejlesszék, tudásukat bővítsék, és olyan utakat keressenek, amelyeken elérhetik egyéni céljaikat. Ezért az egyház támogassa az Internet pozitív használatát és a mindenki számára való hozzáférést.
Üdvözöljük a társadalmi és egyházi csoportok e célból az Interneten való együttműködését. A társadalmi és egyházi csoportok működjenek együtt az Internet mindenki számára biztonságosabbá tételében.
Az Internet azonban nagy veszélynek és kísértéseknek is kiteszi annak használóit. Ezért az Internettel felelősen kell bánni. Különösen a gyermekeket kell megvédeni a veszélyekkel szemben.
Így az előnyök kihasználhatók és a kockázatok alacsony szinten tarthatók anélkül, hogy kitennénk magunkat a nem megfelelő és illegális tartalmú hozzáféréseknek.

3.19 AIDS-sel és HIV-vírussal élő emberek
A HIV-vírussal (emberi immun vírus) és az AIDS-szel (szerzett immunhiányos megbetegedés) diagnosztizált emberek gyakran elutasítással találkoznak családjaik és barátaik részéről, valamint a különböző közösségekben, ahol dolgoznak és tevékenykednek. Ráadásul gyakran nem biztosított számukra a megfelelő egészségügyi ellátás, különösen életük végén.
Minden HIV és AIDS vírussal élő embert tisztelettel és méltósággal kell kezelni. Megerősítjük az egyház felelősségét az ezen emberek és családjaik felé való szolgálatra, függetlenül attól, hogyan szerezték betegségüket. Támogatjuk a munkavállalásra, a megfelelő orvosi kezelésre, a közoktatásban és az egyházi életben való részvételre való jogukat.
Szorgalmazzuk az egyház aktív szerepvállalását az AIDS terjedésének megelőzésében a gyülekezet és a közösség számára nyújtott nevelési programokkal. Az egyház legyen elérhető tanácsadás céljából az érintettek és családjaik számára.

4. A gazdasági közösség
 
4.0 Bevezető gondolatok
A gazdasági rendszerek ugyanúgy Isten megítélő tekintete alatt állnak, mint az ember által létrehozott egyéb rendszerek. A mindenkori kormányok felelőssége, hogy az egyén és a közösségek gazdasági létezését megfelelő költségvetési és pénzügypolitikai eszközökkel lehetővé tegye, és a teljes foglalkoztatottságról, valamint az alacsony infláció melletti méltányos jövedelmezőségről gondoskodjon. Az egyéni és társas vállalkozások a gazdasági tevékenységükkel a foglalkoztatás és a környezetszennyezés területén okozott társadalmi károkért felelősséggel tartoznak, és ezekért a károkért felelősségre vonhatók. Támogatjuk azokat az intézkedéseket, melyek révén csökkenthető, hogy a gazdagság csak kevés ember kezében összpontosuljon. Támogatjuk továbbá azoknak az adózási törvényeknek megváltoztatására és támogatási rendszerek leépítésére irányuló törekvéseket, melyek mások rovására jelenleg a tehetőseknek kedveznek.

4.1 A tulajdon
Hisszük, hogy a magántulajdont Isten előtti vagyoni felelősséggel kell kezelni, és hogy a tulajdonra való jognak a társadalom magasabbrendű érdekei határt képeznek. A keresztény meggyőződés szerint sem az egyén, sem egy csoport nem rendelkezhet kizárólagosan és önkényesen a teremtett világ valamely része felett. A közös tulajdonnal és a kulturális javakkal ezért Isten előtti felelősséggel kell bánni. A kormányoknak törvényi szabályozásokkal is gondoskodniuk kell mind a magántulajdon, mind a társadalom jogainak védelméről.

4.2 Kollektív szerződés
Helyeseljük az egyéni és társas munkaadók és munkavállalók arra vonatkozó jogát, hogy bértárgyalások céljából szakszervezetekbe vagy választásuk szerint más érdekvédelmi csoportokba szerveződjenek. Ezenkívül helyeseljük mindkét oldal jogát szervezeti tevékenységük védelmére, és hangsúlyozzuk felelősségüket a köz érdekében folytatott korrekt tárgyalásokért. A társadalom szereplői jogainak védelmére és támogatására ésszerűnek tartjuk bonyolult helyzetekben közéleti személyiségek közvetítőként való bevonását a tárgyalásokba, amíg - lehetőség szerint egy egyeztető bizottsági határozat segítségével - mindegyik oldal számára elfogadható megállapodásra jutnak. Elutasítjuk az erőszak alkalmazását a bértárgyalások vagy a munkaadók és munkavállalók közötti egyéb viták során. Hasonlóképpen elutasítjuk a legális sztrájkokban résztvevő munkavállalók elbocsátását.

4.3 Munka és szabadidő
Minden embernek joga van a méltányos bérezés ellenében végzett munkához. Ha az egyéni munkáltatók nem tudnak vagy akarnak kellő számú munkahelyet biztosítani, a kormányzat felelőssége azok megteremtése. Támogatjuk a munkahelyi véleménycseréket, konstruktív és kollektív munka-megállapodásokat bátorító intézkedéseket.
Támogatunk minden olyan intézkedést, amely a dolgozók fizikai és lelki védelmét biztosítja, az áruk és szolgáltatások igazságos elosztását, valamint a munkaszüneti idő tetszés szerinti alakítását lehetővé teszi. A szabadidő alkalmat kínál a társadalom formálásában való aktív részvételre. Ezért a munkavállalók részére belátásuk szerint felhasználható szabadidőt kell biztosítani. Ide tartoznak a művelődés, a kultúra és a pihenés területén kínált lehetőségek, melyek a szabadidő jobb alakítását teszik lehetővé.
Hisszük, hogy az ember fontosabb, mint a profit. Sajnálatosnak tartjuk a gazdasági életünket gyakran átható önző beállítottságot. Támogatjuk a munkavállalóknak azt a jogát, hogy az életet vagy az egészséget veszélyeztető munkavégzést megtagadják, anélkül, hogy ezáltal munkahelyüket elveszítenék. Támogatjuk a cégek piaci monopolhelyzetét csökkentő, illetve megakadályozó intézkedéseket.

4.4 A fogyasztás
A vásárlóknak arra kellene gazdasági hatalmukat felhasználniuk, hogy olyan termékek előállítását serkentsék, melyek szükségesek és hasznosak, és egyidejűleg gyártásuk vagy felhasználásuk során a környezet károsítása elkerülhető. Az olyan termékek vásárlását, melyek előállítása közben a dolgozókat életkoruk, nemük vagy gazdasági helyzetük miatt kizsákmányolták, kerülni kell. A fogyasztók az áruk és a szolgáltatások igénybevétele során azt mérlegeljék, hogy vajon ezzel az életminőség javulását, vagy inkább az anyagi javak korlátok nélküli gyártását segítik elő. Arra buzdítjuk a fogyasztókat, beleértve gyülekezeteinket és egyházi szervezeteinket is, hogy fogjanak össze e cél elérése érdekében, és adjanak nyomatékot a káros gazdasági, szociális és ökológiai gyakorlatok miatti elégedetlenségüknek olyan megfelelő eszközökkel, mint a bojkott, felszólító levelek, közös határozatok és a nyilvánosság. Ezek a módszerek használhatók pl. a jobb televízió- és rádióprogramok elérése érdekében is.

4.5 A szegénység
A fejlett ipari országokban elért bőség és felesleg ellenére az emberiség nagyobb része szegénységben él. Az alapvető szükségletek, mint a táplálkozás, a ruházkodás, a lakhatás, a művelődés és az egészségügyi ellátás kielégítése érdekében meg kell találni a föld gazdagságának igazságosabb elosztási módját. A technikai fejlődés és a kizsákmányoló gazdasági tevékenységek miatt sokan elszegényednek, és a meglévő szegénység fennmarad. Mivel tudatában vagyunk ennek, nem tesszük felelőssé a szegényeket szegénységükért. A szegénység csökkentése érdekében támogatjuk az olyan politikai intézkedéseket, mint a megfelelő jövedelem biztosítása, iskolai és szakképzés, tisztességes lakhatás, ésszerű foglalkoztatási lehetőségek, méltányos orvosi ellátás, valamint az emberbaráti tevékenységek és a segélyprogramok hatékony javítása. Mivel gyakran az alacsony munkabér az oka a szegénységnek, a munkáltatók annyi munkabért fizessenek a munkavállalóknak, hogy azok ne legyenek rászorulva olyan állami támogatásokra, mint az élelmiszerjegy, vagy a szociális megélhetési segély.

4.6 Külföldi munkavállalók, vendég- és idénymunkások
A bevándorlók és a mezőgazdasági idénymunkások, - akik már régóta egyházi szolgálatunk részét képezik - életvitelükből fakadóan sok olyan gazdasági és szociális előnyből ki vannak rekesztve, melyeket a többi munkás élvez. Sok vendégmunkás helyzete még amiatt is rosszabb, hogy olyan faji vagy etnikai kisebbséghez tartoznak, mely amúgy is társadalmi hátrányt szenved. Ezért fellépünk a külföldi munkavállalók jogaiért. Támogatjuk önszerveződésre és önmeghatározásra vonatkozó törekvéseiket. Felhívjuk a kormányokat és a munkáltatókat, hogy a külföldi munkavállalók részére ugyanazokat a támogatásokat biztosítsák a gazdasági, oktatási és szociális területen, mint a többi állampolgárnak. Felkérjük az egyházakat, hogy működési területükön részükre segítő programokat szervezzenek, és támogassák bértárgyalásokra irányuló törekvéseiket.

4.7 A szerencsejátékok
A szerencsejátékok fenyegetést jelentenek a társadalomnak, veszélyeztetik az erkölcsi, szociális, gazdasági és lelki élet alapjait. Akadályozzák a jó közösségi élet gyakorlását. A hit és a felelősségvállalás alapján a keresztyének tartózkodjanak a szerencsejátékoktól, és nyújtsanak segítséget a játékszenvedélyek áldozatainak. Gyógyászati segítség igénybevételére bátorítja az egyház azokat, akiknél a játék már szenvedéllyé vált, hogy erejüket és lehetőségeiket a jó és értelmes célok teljesítésére fordíthassák. Az egyház támogassa azokat a normákat és életmódokat, melyek a játék - beleértve a lottózást is - bűvöletébe menekülést nem kívánatossá és szükségtelenné teszik, legyen az bár szórakozás, vagy menekülés, vagy a jótékonysági alapok és állami alapítványok támogatására bevételeket biztosító eszköz.

4.8 A nagyvállalatok (konszernek) felelőssége
A konszernek nemcsak részvényeseik felé tartoznak felelősséggel, hanem a többi érdekelt - a munkatársak, szállítók, vevők és eladók -, valamint a társadalom, melyben működnek, és a természet felé is.
A nyilvánosságnak joga van tudni, hogy a konszernek tevékenysége milyen hatással van ezeken a területeken. Csak így tudnak az emberek megalapozottan dönteni arról, mely konszerneket kívánnak támogatni.
Üdvözöljük, ha a konszernek önként alávetik magukat azoknak az etikai normáknak, melyek az emberek jólétét támogatják, és a környezetet védik.

4.9 Családi gazdaságok
A családi gazdaságokat már régóta a szabad és demokratikus társadalom meghatározó pillérének tekintik. Az utóbbi években a független gazdálkodók létét több különböző tényező fenyegeti világszerte. Ezek közé soroljuk a mezőgazdaságnak egyre nagyobb mértékű koncentrációját néhány nemzetközi konszern kezében. A tömegek szükségleteire szolgáló élelmiszer ellátás kevesek kezében való koncentrálása egy sor jogi kérdést vet fel, melyek éberségre intenek, és cselekvésre szólítanak fel.
Felszólítjuk az agrárgazdaságot, hogy tartsa szem előtt az emberi jogokat mind a világ mindennapi kenyerének felelősségteljes előállításában, mind az egyetemes polgárjogi felelősség tekintetében, amely úgy a kis -, mint a nagy gazdálkodók jogait tiszteletben tartja, annak érdekében, hogy becsületes munkáért tisztességes jövedelmet kapjanak. Támogatjuk az emberek jogát a vagyonszerzésre, és a földművelésből való megélhetésre. Felszólítjuk egyházainkat, hogy minden tőlük telhető eszközzel előrelátó módon foglaljanak állást az élelmiszerellátás és az élelmiszert termelő emberek érdekében.

5.  A politikai közösség

5.0 Bevezető gondolatok
Isten iránti engedelmességünk kötelezettsége elsőbbséget élvez az állam iránti engedelmességgel szemben. Ugyanakkor elismerjük az állam jogát arra, hogy a társadalmi közrend tartalmát meghatározza és fenntartsa. A politikai közösségre vonatkozó megnyilatkozásunk az Isten előtt vállalt azon felelősségünkből fakad, mely a politikai és szociális életet is magában foglalja.

5.1 Alapvető emberi- és szabadságjogok
Az államhatalom felelős az emberi és szabadságjogok védelméért. Ezekhez tartozik a szabad és titkos választásnak, a szólásszabadságnak, a szabad vallásgyakorlatnak, a gyülekezési- és sajtószabadságnak a joga, a sérelmek orvoslásának kezdeményezéséhez való jog a megtorlástól való félelem nélkül, a magánélet háborítatlanságához való jog. Az államhatalom felelős a megfelelő táplálkozáshoz, ruházkodáshoz, lakhatáshoz, képzéshez és egészségügyi ellátáshoz való jog biztosításáért. Az állam formáját és vezetőit a minden felnőtt állampolgárnak biztosított választójog gyakorlása határozza meg. Határozottan ellenezzük a politikai ellenzéknek a hatalmon lévő kormányzat általi ellenőrzését és megfélemlítését, valamint a választó vagy kinevező hivatallal való mindenféle visszaélést. A politikai ellenfelek vagy másként gondolkodók zaklatása és félreállítása végett foganasított letartóztatások és bebörtönzések sértik az alapvető emberi jogokat. Az emberkínzás, a fizikai erőszak alkalmazása minden esetben a keresztyén tanítással szöges ellentétben áll. A keresztyéneknek és az egyházaiknak az a kötelessége, hogy ezt a gyakorlatot, bárhol, bármilyen formában is jelentkezzék, elítéljék és küzdjenek ellene.
Ugyanezen okokból ellenezzük a halálbüntetést, és sürgetjük, hogy minden büntetőjogi rendelkezésből egyszer s mindenkorra töröltessék. Az egyháznak ahhoz kell ragaszkodnia, hogy a halálbüntetés be legyen tiltva ill. hogy elkövetésének büntetőjogi következményei legyenek.
Az egyház a rabszolgaság intézményét aljas bűnnek tekinti. A rabszolgaság minden formáját teljesen be kell tiltani, annak létét az egyház semmiképpen sem tűrheti el.

5.2 A politikai felelősség
Minden politikai rendszer működőképessége polgárainak önkéntes és építő jellegű együttműködésétől függ. Azon a véleményen vagyunk, hogy sem az államnak, sem az egyháznak nem szabad arra törekednie, hogy a másik felet ellenőrzése alatt tartsa, vagy uralma alá hajtsa. Az egyház és az állam szétválasztása természetesen kettejük külön útját jelenti, azonban nem zárja ki a kölcsönhatást. Az egyház részéről az állam felé folyamatosan egy erős etikai hatásnak kell megnyilvánulnia. Támogassa azokat az állami programokat és intézkedéseket, melyek igazságosak és a közjót szolgálják, szembehelyezkedve azokkal, melyek nem azok.

5.3 Az információ szabadsága
A polgárok számára minden országban hozzáférhetővé kell tenni azokat a lényeges információkat, melyek a kormányra és annak intézkedéseire vonatkoznak. Az állam részéről megnyilvánuló törvényellenes és lelkiismeretlen cselekményeket egyes személyek, vagy csoportok ellen még az állítólagos nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással sem szabad elfogadni, vagy eltitkolni.
 
5.4 Nevelés és oktatás
A család, az egyház és az állam felelős a gyermekek és fiatalok neveléséért és képzésért. A társadalom ezt a kötelességét csak akkor teljesíti, ha mindenkinek egyenlő képzési, és továbbképzési esélyeket biztosít. Anyagi okok miatt senki se legyen kizárva a felsőfokú egyházi vagy nem állami alapítású oktatási intézményekből. Kiállunk a magánegyetemek és főiskolák azon joga mellett, hogy az állami fönntartásúakkal egyenlő jogokat élvezhessenek. Olyan intézkedéseket támogatunk, melyek biztosítják ezen intézmények választását, és az ide bejutás lehetőségét, ugyanakkor nem eredményezik az állam és egyház alkotmányellenes összefonódását. Az állam ne használja ki hatalmát különböző vallási meggyőződések támogatására (beleértve az ateizmust is), de ne is követeljen imádságot vagy istentiszteletet az állami iskolákban. Ugyanakkor engedje meg, hogy a tanulók szabadon gyakorolják vallási meggyőződésüket. Az állam nem tilthatja az önkéntes imádkozás szabad gyakorlását az állami iskolákban és különböző közösségi rendezvényeken. Lényeges, hogy ne magyarázzuk félre az állam és egyház szétválasztását úgy, mintha az minden vallási kifejezésmódnak a közéletből való törlését jelentené.

5.5 A polgári engedetlenség
A kormányok és a törvények Isten és az emberek szolgálatára rendeltettek. A polgárok erkölcsi kötelessége, hogy a törvényeket, amelyek a jogosság és az állami rend keretében jöttek létre, elismerjék. A kormányok munkájuk révén ugyanúgy Isten ítélete alatt állnak, mint minden ember. Ezért elismerjük minden egyes ember jogát arra vonatkozóan, hogy eltérő véleményt képviseljen. Ha lelkiismeretük erre kényszeríti őket és már minden más lehetőséget kimerítettek, elismerjük az egyes polgárok jogát arra, hogy ellenálljanak vagy engedetlenséget tanúsítsanak azokkal a törvényekkel szemben, amelyeket igazságtalanoknak tartanak vagy bizonyos embercsoportokat hátrányosan érintenek. A törvények iránti tiszteletüknek azonban ki kell fejeződnie abban, hogy lemondanak az erőszakról és készek engedetlenségük hátrányos következményeit vállalni. Nem bátorítjuk és nem helyeseljük semmilyen körülmények között sem az erőszakos tiltakozást, vagy akciókat az abortusz vitában szereplők ellen. Imádkozunk mindazokért, akik a jogszerű hatalom gyakorlásával bízattak meg, és így a társadalomnak szolgálnak. Támogatjuk erőfeszítéseiket, hogy igazságot és esélyegyenlőséget biztosítsanak mindenki számára. Az egyházak kötelessége, hogy támogassák mindazokat, akik valamely erőszakmentesen képviselt lelkiismereti döntésük miatt szenvednek. Sürgetjük a kormányokat, hogy biztosítsa a polgári jogok nemzetközi szerződésében meghatározott jogokat az ilyen erőszakmentes cselekmények miatt veszélyben lévő embereknek.

5.6 A büntetőjog és a társadalmi életbe való visszavezetés
A kormányok a jogosság fenntartása céljából a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás intézményeit hozzák létre, hogy ezek által minden ember személyi és tulajdoni jogait megvédhessék. A büntetési lehetőségek széles skálája szolgál arra, hogy azokban a társadalom elítélő véleményét kifejezze, veszélyes bűnözőket elszigeteljen, a bűntettektől azok várható büntetése által elriasszon és a társadalomba való visszailleszkedést lehetővé tegye. Minden állami intézkedést, amely a bűntettek számának csökkentését vagy megszüntetését célozza, támogatunk, amennyiben az emberi alapjogokat tiszteletben tartja.
Visszautasítjuk az ezen intézkedésekkel való visszaélést, különösen, ha azok a bosszút vagy olyan személyek üldözését illetve megfélemlítését célozzák, akik fajuk, külsejük, életstílusuk, gazdasági helyzetük vagy meggyőződésük folytán különböznek azoktól, akik a hatalmat gyakorolják.
Elítéljük a törvények minden olyan átgondolatlan, érzéketlen és diszkriminatív alkalmazását, amelyek által a hátrányos helyzetű embereket vagy az ország nyelvét nem beszélő polgárokat jogaiktól megfosztanak. Támogatjuk azonban mindazon erőfeszítéseket, amelyek a bűnözést gerjesztő életkörülményeket igyekeznek megszüntetni. Szorgalmazzuk a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a társadalom minden tagja között kialakított állandó és konstruktív együttmunkálkodást. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket és a sérültek támogatója legyen; az ő szeretete kötelez bennünket arra, hogy olyan rendszer kialakulásán fáradozzunk, amely tartalmazza a gondoskodást és a rehabilitácót a bűntettek áldozatai, az elkövetők és hozzátartozóik számára, de a bűnüldözéssel megbízottak és az egész társadalomra vonatkozóan is.
A Bibliára alapozó büntetőjog, amely a reszocializációra irányul, az embernek Istennel, önmagával és embertársaival való egészséges kapcsolatát hangsúlyozza.
Ha ezek a kapcsolatok a bűnelkövetés által megsérülnek vagy megromlanak, akkor gondoskodni kell helyreállításuk lehetőségéről. A jelenleg elterjedt büntetőjogi rendszerek általában a megtorlás elvére épülnek. Túlhangsúlyozzák az elkövetőnek az állammal szemben viselt felelősségét, és a büntetést a kiegyenlítő igazságszolgáltatás eszközének tekintik. A reszocializációra irányuló büntetőjog az elkövetőnek az áldozattal és a megzavart közösséggel szemben viselt felelősségét igyekszik előtérbe helyezni. A reszocializációra törekvő igazságszolgáltatás megkísérli, hogy a keletkezett kárt Isten szeretetének erejével tegye jóvá, és minden érintett számára - az áldozatok, az elkövetők, az érintett családok és a társadalom egésze vonatkozásában - a gyógyulás folyamatát tegye lehetővé.
Az egyház, miközben ezt a kihívást a Krisztus követésében elfogadja, és önmagát a megváltozás és a gyógyulás eszközének tekinti, maga is alapvető változások részese lesz.

5.7 A katonai szolgálat
Fájlaljuk, hogy a háborúk újra és újra feldúlják az emberiség életét. Szorgalmazzuk, hogy a vitatott kérdéseket a nemzetek és a különböző felek között békés úton oldják meg.
A keresztyén lelkiismeret kezdettől fogva szembenézett az erőszak és a háborúk borzalmas realitásával, mert ezek a gonoszságok egyértelműen ellene hatnak a jónak, amit Isten az egész emberiség számára elgondolt. Vágyakozunk arra az időre, amikor már nem lesz többé háború és az emberek békében és igazságban élhetnek e földön. Vannak közöttünk, akik azt gondolják, hogy a háború, és az erőszak bármely formája a keresztyén ember számára sohasem fogadható el.
A legtöbb keresztyén azonban sajnálattal kénytelen megállapítani, hogyha a konfliktusok békés megoldásának lehetőségei kudarcot vallottak, ott a gátlástalan agresszió, a zsarnokság vagy a népirtás megakadályozására a fegyveres erőszak alkalmazása a kisebbik rosszat jelentheti. Tisztelettel adózunk a pacifisták bizonyságtételének, akik nem engedik, hogy háborút és erőszakot közömbösen fogadjunk. De tiszteletben tartjuk azokat is, akik az erőszak alkalmazását javasolják, amennyiben ez valamely kivételes helyzetre vonatkozik, annak szükségessége minden kétségen felül áll, és ezt a megfelelő nemzetközi szervezetek is elismerik. Szorgalmazzuk olyan nemzetközi ügyekre érvényes törvényi szabályozások létrehozását, melyek ezekben az esetekben a háború, az elnyomás és erőszak elkerülésének eszközei lehetnek.
A katonai szolgálatra vonatkozó állami kényszer alkalmazását elutasítjuk, mint amely az Evangéliummal ellenkezik. Emlékeztetünk azokra a súlyos feszültségekre, amiket egy ilyen kényszer előidéz. Javasoljuk, hogy minden fiatal felnőtt kérje ki egyháza tanácsát, ha a hadkötelezettséggel kapcsolatban lelkiismereti döntés előtt áll. Felhívjuk a lelkészeket, hogy álljanak rendelkezésükre mindazoknak, akiket katonai szolgálatra hívnak be és azoknak is, akik a behívó parancsnak ellenállnak. Az egyház szolgálata azok számára is nyitott, akik minden háborút, vagy valamely meghatározott háborút lelkiismereti okból elutasítanak és e miatt nem csak a katonai szolgálatot tagadják meg, hanem az együttmunkálkodást minden olyan állami intézménnyel, amely egy ilyen szolgálatot szabályoz. Az egyház azok számára is készen áll szolgálatával, akik a katonai szolgálat vagy a polgári szolgálat letöltése mellett döntenek.

6. A népek közössége

6.0 Bevezető gondolatok
Isten teremtett világa oszthatatlan. A mai kor technológiai fejlődése olyan egységet kényszerít ránk, amely messze meghaladta erkölcsi és szellemi képességünket, hogy egy biztonságos világról gondoskodjunk. Az emberiségnek ez a kényszerű egysége, amely egyre növekvő mértékben az élet minden területén megmutatkozik, olyan problémákkal szembesíti az egyházat és az egyes embert, melyek megoldása nem tűr halasztást: igazságtalanság, háború, kizsákmányolás, előjogok, a népesség robbanásszerű növekedése, nemzetközi ökológiai válság, az atomfegyverek számának növekedése és nagymértékű elterjedése, a mindenkori kormányzati rendszer hatékony ellenőrzésén kívül működő multinacionális vállalatok fejlődése és bármilyen megjelenési formájú zsarnokság növekedése. Ha az emberhez méltó életnek jövőt akarunk biztosítani, akkor nemzedékünknek ezekre a problémákra választ kell találnia. Egyházként elkötelezzük magunkat az egymást őszintén szerető emberek világközösségének elérése mellett. Kötelezzük magunkat, hogy az evangélium válaszait keressük minden olyan kérdésben, amely megosztja az emberiséget, és a népek közösségének fejlődését veszélyezteti.
 
6.1 Népek és kultúrák
Ahogy az egyes emberek, úgy a népek és kultúrák különbözősége is Isten akaratával megegyező. Egyetlen nemzet és kultúra sem bánik teljes mértékben igazságosan és helyesen polgáraival, és egyiknek sem teljesen közömbös polgárainak jóléte. Az egyház feladata, hogy országaikban felelőssé tegye az államokat polgáraikkal és bármely más emberrel való igazságtalan bánásmódért. Miközben elismerjük a kultúrák és világnézetek különbözőségeit, síkraszállunk minden országban az igazságosságért és a békéért.

6.2 Az állam hatalma és felelőssége
Egyes államok másoknál nagyobb gazdasági és katonai hatalommal rendelkeznek. A hatalommal rendelkezők felelőssége, hogy gazdagságukat és befolyásukat mértéktartó módon használják. Megerősítjük minden ország lakosságának jogát és kötelességét, hogy sorsát maga határozhassa meg. Felszólítjuk a nagyhatalmakat, hogy a népek politikai, szociális és gazdasági önrendelkezésének kiszélesítése érdekében vessék latba befolyásukat, ahelyett, hogy csak saját érdekeiket képviselnék. Támogatunk minden nemzetközi erőfeszítést, amely egy igazságosabb nemzetközi világgazdasági rendszer megvalósulását célozza, amelyben a világ korlátozott készletei mindenki javára a legkedvezőbben hasznosulnak. Felszólítjuk a különböző társadalmakban élő keresztyéneket, hogy szorgalmazzák kormányuknál és a gazdasági élet résztvevőinél egy ilyen világgazdasági rend kialakulását, és munkálkodjanak ennek érdekében.

6.3 Háború és béke
Hisszük, hogy a háború Krisztus tanításával és példájával összeegyeztethetetlen. Ezért a háborút, mint a politika eszközét elvetjük. Kitartunk amellett, hogy az államok legfontosabb erkölcsi kötelessége, hogy az összes felmerülő vitás kérdést békés eszközökkel oldják meg. A kormányzatok kötelessége, hogy a fontossági sorrendek kialakításakor az emberi értékeknek a katonai követelésekkel szemben nagyobb súlyt tulajdonítsanak. A társadalom militarizálásának véget kell vetni. A fegyverek gyártását, kereskedelmét és szétosztását korlátozni és ellenőrizni kell; az atomfegyverek előállítását, birtoklását és bevetését el kell ítélni. Ezért támogatjuk az általános és teljes körű leszerelést szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett.

6.4 Igazságosság és törvény
Személyeknek és csoportoknak a társadalomban, életükben és az élethez való jogukban biztonságban kell érezniük magukat. Ehhez fel kell építeni és fenn kell tartani a törvényes rendet. Erkölcstelennek ítéljük azt a rendet, amely megtűri az igazságtalanságokat. A népeknek is biztonságban kell érezniük magukat a világban, ha majd valóban kialakul egy világközösség.
Mivel hisszük, hogy a nemzetközi igazságosság valamennyi nép aktív közreműködését megköveteli, ezért az Egyesült Nemzetek Szövetségét és alszervezeteit valamint a Nemzetközi Bíróságot a jelenlegi legalkalmasabb olyan intézményeknek tartjuk, amelyek a népek közötti igazságosság és jog megvalósítását elősegítik. Üdvözöljük mindazon országok összes lakóinak törekvését, akik a világbékét a jog eszközével igyekeznek elérni. Támogatjuk a nemzetközi segítségnyújtást és együttműködést minden konfliktusban és szükséghelyzetben. Követeljük mindazon országok felvételét az ENSZ-be, akik tagságra jelentkeznek és a megfelelő kötelezettségeket is vállalják. Sürgetjük az ENSZ aktívabb szerepvállalását nemzetközi békéltető tárgyalások kialakításában. Közreműködésével a különböző országok között fennálló vitás kérdéseket és konfliktusokat egy semleges, pártatlan testület kötelező érvényű ítélettel rendezze. A két- vagy többoldalú erőfeszítések is, habár az ENSZ részvétele nélkül, de célkitűzéseivel összhangban és nem annak ellenében történjenek. Hagyományainkat komolyan véve újra megerősítjük a világért érzett felelősségünket, és azon fáradozunk, hogy minden ember és nép egy igazi világközösségnek teljes - és egyenlő jogú tagja legyen.

© Magyarországi Metodista Egyház     Felelős szerkesztő: Csernák István - hivatal@metodista.hu     Készítette: Gedeon Bt.